Szükségét éreztem annak, hogy megosszam Veletek azt, ami mostanában történik velem, hisz még számomra is hihetetlen, hogy "jutottam idáig". Sosem szerettem különösebben sportolni, nyáron futottam néha-néha, de ennyi. Az alakom sem igényelte - legalább is én ezt gondoltam. Most viszont már várom az edzéseket, imádom őket, és rosszul érezném magam, ha nem mennék el rájuk.
Azért szeretném Veletek megosztani az élményeimet, hátha pár dolog segít abban, hogyan vedd rá magad, sőt mi több szeress edzésre járni.
Az elejétől:
Tehát, mint mondtam, eddig csak néha-néha futottam nyáron, valamint Blogilates videóira tornáztam otthon. Imádom a csajt, sokat csináltam a tornáit, ám az én dinamikus személyiségemhez a pilates nem való. :)
Nyár közepén lediplomáztam, majd 5 napra rá elfoglaltam a helyem az irodámban, és heti 40 órában ücsörögtem, és ücsörgök azóta is. Október környékén figyeltem fel két dologra: megjelent az ülőhájam (az alhason és az oldalamon jelentkező úszógumi), de ami még rosszabb volt, majd' leszakadt a hátam. Ó persze, gondoltam, nincs nekem pénzem masszázsra járni stb, de azért elég furcsa volt, hogy 22 évesen azt érzem, mintha nyugdíjas lennék, és naponta hosszú órákig fáj a nyakam, a vállam, a hátam, a derekam.
A 2 percre lévő konditeremben ekkor hirdettek 50 %-os bérlet akciót, így gondoltam, veszek egy bérletet, hisz tényleg rengeteget ülök, valami mozgás jól esne. Csoportos edzésekre való bérletet vásároltam, nem szeretem a tipikus konditermi erősítést, futást, hisz fogalmam sincs, mi jó nekem, hogy kell és mennyit. Ezt személyi edző nélkül lehetetlen jól csinálnom.
Elkezdtem böngészni az órarendet és szép lassan minden nekem tetsző edzésen megfordultam. Voltam táncos-erősítő edzésen, ami egyszerűen azért nem tetszett, mert csak 45 perc volt, holott a többi óra 1 órás, így pénzkidobásnak éreztem. Aztán voltam alakformálón egy csajnál, ahol az edző nem volt szimpatikus. Aztán gyógytornán voltam, ahol majd' leszakadt a hátam és az edző mindig-mindig odajött, hogy nem jól csinálom, így nem maradt túl jó emlék (persze, örültem, hogy kijavít, de hát csak nekem nem ment). Ezután sokáig lecövekeltem a spinningnél, nagyon jó zene, vitt a lendület, a lelkem is kiizzadtam, azóta is többször járok, de az igazi áttörés az mégis csak az alakformáló aerobick volt egy edzővel, aki úgy feszegette a határaim, mint még senki. December elején még meg akartam halni a 4 kg-os kettlebell alatt, majd február elején már a 10 kg-ossal dolgoztam. Látom a változást, a fenekem izmosabb, a karom is, és folyamatos társam az izomláz. A kollégáim néha szétröhögik magukat, mikor megyek fel a lépcsőn... De én élvezem, hisz tudom, nagyon megdolgoztattam az izmaim, és teszek azért, hogy változzak.
Az étrendemre is próbálok figyelni, de az igazi diétát csak most fogom elkezdeni, így csak a testmozgásról tudok nyilatkozni.
Összeszedtem pár pontban eddigi tapasztalataimat, hátha segít Nektek, hogy kedvet kapjatok az edzőtermi sportoláshoz és megtaláljátok a nektek kedvező sportot:
1. Ne félj edzőterembe menni!
Mielőtt beléptem a konditerembe, azt gondoltam, egy csomó izmos, tökéletes embert látok majd, akik majd hülyének néznek, mit is keresek én ott. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Sokféle korú és állapotú nővel ismerkedtem meg, vannak teltebbek, akik még az elején járnak az útnak és persze, vannak nagyon szép, kidolgozott testű nők is, akik viszont nagyon segítőkészek, kedvesek.
2. Vegyél csoportos edzésre bérletet!
Ez azért is jó, mert nem kötelezed el magad el sportnem mellett, ami talán nem is tetszik, hanem tetszőlegesen végignézheted, melyik edzésforma illik hozzád leginkább.
3. Vegyél olyan bérletet, amelyen megadott számú edzést, adott idő alatt kell ledolgozni!
Így mindenképp motiválva vagy arra, hogy eljárj, ha már megtaláltad a sportod, akkor is, mert senki nem szereti, ha kárba vész a pénze, vagy elveszik a lehetősége.
4. Több különböző időpontban lévő edzéseket is próbálj ki!
Én például koránkelő típus vagyok, de nincs az a pénz, amiért reggel elmennék edzeni. Kipróbáltam, tudom. Nekem az esti edzések jönnek be leginkább, mert akkor a délutánom is szabad marad. De erre rá kellett jönni, ami máshogy nem megy, csak ha kipróbálod mind.
5. Barátnővel vagy egyedül?
Én kimondottan szeretem, hogy egyedül járok a terembe, mert így nem kell senkihez igazodnom. Sokan így találnak kibúvót, ha a barátnő nem jön, akkor én sem... Szerintem ez csak kifogás keresés. De van a másik oldal is, pl. D is ilyen, aki kényelmetlenül érzi magát egyedül, vagy kevésbé motivált, ha nincs vele a haverja, mert egymást bátorítják, hajtják. Ez beállítottság kérdése, mindenki döntse el, melyik táborba tartozik.
6. Motiváld magad!
Erről nagyon sokat lehetne írni, de ami nálam beválik, azok a következők:
a) Igazi tréningruhában menni edzésre, olyan felszerelésben, ami boldoggá tesz, ha viselhetem. Itt nem arra kell gondolni, hogy leraboltam a márkás boltokat, hisz kész vagyonba kerülne. De pl. az F&F-nek is vannak megfizethető darabjai, de az én igazi lelőhelyem, az egy sportturi: RB Bike. Futónadrágok 1500 Ft-ért, felsők 3000 Ft-ért. Igazi kincseket lehet találni, és hétvégén is nyitva van.
b) A pénz... Amikor az edzés közepén meg akarok halni, vagy nem akarok épp edzésre menni, akkor arra gondolok, hogy sok pénzt adtam a bérletét, azért fizettem, hogy most megdolgoztassam magam. Pénzkidobás lenne, ha nem ezt tenném
c) Csak 1 óra... Ugyanezen alkalmakkor arra is gondolok, hogy ez az egy órám van, amikor tehetek a testemért, 1 óra igazán nem sok, muszáj a maximumot kihozni belőle.
d) A klasszikus motiváló képek. Őszinte leszek, engem annyira nem motiválnak, hisz mindenkinek más a testfelépítése, én pl hiába nézegetek vékony derekú csajokat, az enyém nem lesz olyan, mert nincs derekam. Én nem vagyok az a típus, aki kitapétázza a falat ilyenekkel, de valakinek sokat segít.
7. Figyeld a fejlődést!
Szerintem a legtöbben abba buknak bele, hogy túl nagy elvárásokkal vágnak bele. Fontos tudatosítani magunkban, hogy nem lesz 2 hét alatt kockás hasunk és nem leszünk 5 kilóval könnyebbek. A legkisebb fejlődést is észre fogod venni, ha tényleg figyelsz. És itt nem a centikre gondolok vagy kilókra, hanem például arra a gyakorlatra, amit az első órákon képtelen voltál megcsinálni, most pedig már megy belőle 4-5 darab. Vagy amikor a kettlebellt ki kell cserélned, mert ez már nem elég. Amikor a gyakorlatot fele annyi erőlködéssel is meg tudod csinálni. Felemelő érzés tud lenni.
8. Fáradt vagyok!
Sokszor kifogás a "fáradt vagyok", de ilyenkor, hacsak nem kőműves vagy, aligha beszélhetünk fizikai fáradtságról. Sokszor akartam én is takarózni ezzel, de rájöttem, 8 órányi ülés alatt mégis miben fáradtam volna el fizikálisan? Semmiben, így fel kell emelni a fenekem, és le kell vezetnem a stresszt, ki kell mozognom magam, tennem kell magamért valamit. Utána sokkal könnyebben alszom el, jóleső fáradtságérzés marad utána (ami nem összehasonlítható az előtte jelentkező fáradsággal), és persze a sajgó izmok, amik jelzik, jól csináltam. Szerintem felemelő érzés, még rágondolni is.
November vége óta járok edzeni, azóta eljutottam arra a pontra, hogy várom az edzéseket, hogy szeretek menni a büdös konditerembe. :) Vannak már ismerős arcok, akikkel együtt izzadok egy-egy edzésen, az edzőnk kedves, segítőkész, de kihajtja a lelkünket is. És ez tetszik nekem. Megtaláltam a helyem. Remélem nektek is segít ez a bejegyzés, hogy megtaláljátok azt a sportnemet, amiben leginkább örömötöket lelitek, és sikerült kicsit eloszlatnom az esetleges kételyeiteket az edzőteremmel kapcsolatban.
Ti jártok edzőterembe? Milyen tapasztalataitok vannak? Milyen volt az első élményetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése